Ma büszkén vallja minden kecskeméti, hogy szülőhelye vagy választott otthona igazi, nagymúltú ISKOLAVÁROS. Ez a cím sok egymásba kapaszkodó generáció szívós munkájának, önzetlen áldozatvállalásának köszönhető. Közülük is kiemelkednek a több mint háromszáz éve közöttünk megszakítás nélkül munkálkodó kegyesrendi atyák, a PIARISTÁK rendi közössége.

Ők, 1715-ös letelepedésükkel új, gyakorlatias tudást nyújtó elemi oktatást és magasszintű, latin nyelvű, klasszikus műveltséget biztosító középiskolát indítottak útjára, az akkor még a török hódoltság és a kuruc háborúk dúlásának nyomait magán viselő városban. 1758-tól már tantárgyként tanították a magyar nyelvet, mégpedig Cörver János rendfőnök „Methodus”-a alapján: „Bár a latin iskolának kétségkívül a latin nyelv elsajátíttatása a célja, mindamellett illetlen, sőt gyalázatos dolog volna miatta a hazai nyelvet elhanyagolni. … Éppen ezért a legalsó osztálytól kezdve a retorikáig bezárólag a magyar nyelvet ugyanolyan szorgalommal és módszerrel kell tanítani, mint a latint. De rajta kell lennünk, hogy nyelvünk géniusza és sajátlagos természete tanítás közben csorbát ne szenvedjen.” 1773-tól jelent meg rendes tantárgyként a magyar nemzeti történelem.

Néhány évtized elteltével a piaristák lelkes és odaadó munkája nyomán a kecskeméti iskola hírneve egyre növekedett. Messze vidékről sereglettek ide a tanulni vágyó ifjak: a Dunántúlról, a Felvidékről, sőt még Erdélyből is. A kis- és nagykunsági, jászsági magyar fiúkkal együtt jártak német polgárgyerekek, szlovákok, szerbek, dalmátok, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák. Ez idő tájt született meg Simai Kristóf piarista tollából az első magyar nyelvű és magyar környezetben játszódó iskoladráma is.

A Kecskeméti Piarista Iskola II. József koráig ingyenes volt. (Ezzel évszázadokkal megelőzték az ingyenes oktatás állami elvét és gyakorlatát.) Csak uralkodói rendeletre, 1787-ben vezették be a tandíjat, és ekkor lett a tanítás nyelve német – szerencsére időlegesen.

Az oktatási rendszerek azóta is sorra követték egymást, de a piarista nevelés alapelve máig változatlan. „PIAETAS ET LITTERAE”: Hittel és tudománnyal, vallja ma is a rend ősi jelmondatában összefoglalt pedagógiáját (a tudomány és a hit egységét) a kecskeméti iskola is.

A fenti szellemben szolgálta Kecskemét ifjúságát a városunkban otthonra talált piarista szerzetestanárok sokasága. Az eltelt három évszázad alatt számuk lassan már a félezer felé közelít. Ugyanakkor az általuk tanított fiatalok száma ezrekben, tízezrekben mérhető. Igaz emberré, jó hazafivá és hasznos polgárrá formált egyéniségek sokaságával gazdagítja ma is városunkat iskoláin és plébániáján keresztül a piarista közösség.

Az országos hírnévre szert tett történelmi hősök mellett (mint Táncsics Mihály, Klapka György, Erdős Imre) tudósok (mint Szlemenics Pál, Horváth Ciryll, Hornyik János, Balanyi György, Bartucz Lajos, Öveges József), művészek (mint Katona József, Fényes Adolf, Homoki Nagy István, Sík Sándor, Sántha György), közéleti személyiségek (mint Bagi László, Kada Elek, Horváth Döme, Zimay Károly, vitéz Faraghó Gábor) és egyházi vezetők (mint Kovács Sándor, Ágoston Sándor, Bellon Gellért) sokaságát nevelték.

A név szerint is számon tartott „híres” diákok mellett három évszázados pedagógiai munkásságuk legnagyobb értékét azoknak a névtelen, de jellemes, tettekre kész ifjaknak a generációi jelentik, akik alkotómunkájukkal részesei voltak városunk és hazánk fejlődésének.