A Kecskeméti Kisvasút a Duna-Tisza közi homokhátságot szeli át Kecskeméttől Kiskunmajsáig, illetve Kiskőrös határáig. A vasút kiskunmajsai vonalán több évi üzemszünet után 2022-ben megindult a hajtányforgalom. Menetrend szerinti motoros hajtányokon lehet utazni, valamint lehetőség van különjárat rendelésére is. A kézi- és lábhajtányok többnyire Bugacon bérelhetők, de minden évben rendeznek egy-egy hajtányos napot a vonal többi állomásán is. A hajtányforgalom saját utasítások szerint működik, oktatást követően saját tulajdonú járművel is lehet közlekedni a pályán, amely hazánk leghosszabb ilyen célra megnyitott kisvasútja. Folyamatosan zajlik újabb és újabb szakaszok megnyitása, illetve egyre nagyobb befogadóképességű járművek üzembe állítása. Kecskeméten a téli időszakban rendezett hajtányos napokon a régi kályhafűtéses személykocsik ismét látogathatók, bennük fotókiállítást alakítottak ki. Tavasszal vagy nyár elején a Kiskertvárosban szokott lenni hajtányos nap.

Régebben a vasút funkciója más volt, eredetileg faanyag és egyéb más termékek szállítására jött létre.

A Kecskemét Város Erdőhivatalánál dolgozó Bakkay József vetette fel először, hogy a Bugac melletti erdőkből a tüzelőnek használt faanyagot kisvasúton szállítsák az Alsómonostori téglaégetőbe. A 15 km-es gazdasági vasutat 1920-ban adták át.

A vasútüzem kibővítése és átépítése 1927 őszén kezdődött, megépült a Kecskemét–Kiskunmajsa közötti 51 km-es fővonal. Az új vasútvonalat 1928. szeptember 12-én adták át. Ezzel együtt megépült Kecskeméten a Rávágy téri végállomás és az átrakodó a nagyvasúthoz. A homokhátsági tanyákon élőknek nagy fejlődést jelentett a vasút, mert ez volt az egyetlen közlekedési eszközük. A személyszállítás mellett a megtermelt árukat is gyorsan el tudták szállíttatni a városba, illetve az átrakodó állomásnak köszönhetően bárhová az országon belül.

Az 1929–1933 közötti gazdasági válság miatt a vasút léte veszélybe került. Kecskemét város vezetői azonban nem nyugodtak bele, hogy a nemrégiben épített vasútjukat a bezárás fenyegeti. A jövőt a turizmusban látták, létrehozták a Kecskeméti Idegenforgalmi Irodát, amely Bugacpusztán programokat, kirándulásokat kezdett szervezni. Óriási kampánnyal hívták fel az emberek figyelmét a kisvasútra és Bugacpusztára. Több neves hazai és külföldi személyiség is megfordult itt, például Móricz Zsigmond, Gusztáv Adolf későbbi svéd király és Rabindranáth Tagore Nobel-díjas költő, író.

Az 1930-as évek folyamán több terv is született a vasútüzem bővítésére új vonalakkal. Felmerült a kiskunmajsai vonal meghosszabbítása az akkor még létező Szegedi Kisvasút felé – összekapcsolva a két hálózatot, valamint új vonalak építése Kiskőrös, Kiskunhalas, Cegléd irányába. Végül a kiskőrösi vonal megépítésébe kezdtek bele az 1940-es években, a második világháború azonban több évig hátráltatta a munkát, csak az alépítmény építése kezdődött meg. A háború után azonban folytatódott a munka. 1947-ben Törökfáitól Páhig, majd 1948-ban Kiskőrösig építették meg a vágányokat. Így a vasútüzem már meghaladta a 100 km-es vágányhosszt, amivel ma is a második legkiterjedtebb keskeny nyomközű vasút az országban.

Az 1949. év elején Kecskemét város tulajdonából állami tulajdonba, a MÁV vagyonkezelésébe került a vasútüzem. 1961-ben területrendezés miatt felszedték a Rávágy tér és az átrakodó közti mintegy 1 km-es szakaszt. A 70-es években megszűnt több értékes vasúti létesítmény, köztük Bugacpuszta és Nagybugac állomás, valamint a Bugacpuszta állomásról kiágazó iparvágány.

1981-ben a Halasi úti felüljáró építése miatt átépítették Kecskemét KK állomást, és megszüntették a Kecskemét-alsó pályaudvarhoz kapcsolódó pályaszakaszt is. A 90-es évekre megszűnt a teherszállítás a hálózaton, a rakodóvágányokat egyre kevésbé használták, így karbantartásuk is elmaradt. A Bugac felső állomásról kiágazó erdészeti iparvágányt felszedték, a szanki állomásépületet és áruraktárt eladták, de ezek legalább még ma is állnak. A csökkenő utasszám miatt az ezredfordulóra általánossá váltak a mindössze egykocsis szerelvények, amelyek múzeumvasútra való járműállománnyal és igen ritka menetrenddel próbálták kiszolgálni a napi utazási igényeket. A kisvasúton 2009 decemberében megszűnt a személyszállítás, 2010-ben a fűtőház is bezárta kapuit. Akkor sokan úgy gondolták, örökre...

A Kecskeméti Kisvasútnak azonban még a bezárást követően is több ezer rajongója volt a közösségi oldalakon, ezért újraindítását több személy és szervezet is szorgalmazta, ezek a kezdeményezések azonban nem vezettek eredményre.

A fordulatra 2020-ig kellett várni, ekkor vasútszakmai háttérrel rendelkező önkéntes próbálkozás indult, hogy a vasútvonalat az eddigiektől eltérő formában, szabadidős elfoglaltságot, sportolási lehetőséget, kikapcsolódást nyújtva hajtányozásra lehessen használni. A rendkívül sokrétű munkát siker koronázta: a közlekedési hatóság 2022-ben megadta az engedélyt a hajtányforgalomra.

A vasút üzemeltetői bíznak abban, hogy fokozatosan, több lépésben sikerül ismét rendezett környezetet teremteni, és idővel a vasúti létesítmények teljesen megújulhatnak, valamint visszatérhetnek a sínekre a rendes kisvasúti szerelvények is.

Kecskemét KK kisvasúti állomás

A kisvasút állomásépületei erre a vasútvonalra jellemző kialakításúak, más vasútvonalakon ilyen épületeket nem találunk, itt viszont a Kecskemét KK – Kiskunmajsa KK vasútvonal állomásain egységes stílusban, azonos típustervek alapján épültek.

A kecskeméti kisvasúti állomás főépülete (vasúti szakszóval felvételi épület) a vonal hasonló jellegű épületeinél nagyobb, emeletes épület, ezzel is kifejezve az egykori átrakó, és mai kiinduló állomás jelentőségét. Eredeti tervek csak a Rávágy téri egykori végállomásról maradtak fenn, ezek 1927-es keltezéssel készültek, építésük éve 1928. Létezett régebben az állomáson egy fordítókorong, valamint a mozdonyszín szélesebb, három vágányos volt. Az egyik eredeti melléképület azonban ma is változatlan formában áll.