1942. március 28-án született Kiskunfélegyházán. Művészeti tanulmányait 1959-től 1961-ig Somogyi József növendékeként a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, 1963-tól 1965-ig a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd 1965-től 1969-ig Pátzay Pál osztályában a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterének Somogyi Józsefet és Barcsay Jenőt tartja.
1970-ben telepedett le Kecskeméten, azóta itt él és dolgozik. Az alkotó évtizedek alatt, készített mintegy hatszáz művének válogatott darabjait az 1983-ban kialakított galériájában gyűjtötte egybe. Az állandó tárlaton bronz anyagú portrék, domborművek, kisplasztikák, valamint köztéri szobrok makettjei láthatók.
1971 óta állít ki itthon és külföldön egyaránt. mintegy százötven egyéni és közös bemutatón vett részt. Szívesen vállalt tárlatvezetéseket kiállításaiban, ahol nemcsak egy-egy adott mű keletkezésének motivációival, de a szobrászat lényegének láttatásával is igyekszik megismertetni az érdeklődőket.
Dr. Egri Márta művészettörténész így összegezte Pálfy művészetének legfontosabb üzenetét: „Pálfy szobrait mély humánum jellemzi. Szereti és félti az embert, ugyanakkor bizonyos szarkazmussal szemléli kicsinyes hiúságát, pozícióharcát, emberhez nem méltó megnyilvánulásait.”
Művészi tevékenységéért számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült. 2012-ben Katona József-díjat, 2013-ban Príma-díjat kapott.
1969-től tagja a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának, 1977-től a Képző- és Iparművészek Szövetségének, 1990-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Fontosabb köztéri alkotásai: