Mathiász János 1838. február 22-én született Ádámföldén (ma Szlovákia), apja uradalmi gazdatiszt. Középiskoláit Eperjesen és Kassán, felsőfokú iskoláit Kassán végezte. Egy éven át római katolikus papnövendék volt, majd a jogakadémián folytatott tanulmányokat, amelyet azonban szintén nem fejezett be. 22 évesen Abaúj vármegyénél írnoki, majd főispáni titkári munkát vállalt. Hivatalnokoskodása idején 2 hold szőlőültetvényt vásárolt a kassai Rozália hegyen. Itt látott hozzá szőlő-fajtagyűjteményének kialakításához. Az összegyűjtött fajtákból cserepes dugványokat készített. Ezekkel részt vett az 1873. évi Bécsi Világkiállításon és első díjat nyert. Sikere révén nemzetközi ismertségre tett szert - egyebek között a kiállításon találkozott az orosz cárral, aki felajánlotta neki krími szőlőbirtokának vezetői állását. Ám Mathiász ezt nem vállalta, mert munkájával hazáját akarta szolgálni.

 

Időközben megnősült, feleségül vette Gerhart Annát, egy kassai aranyműves lányát, akitől négy gyermeke született (Ernő, Kálmán, Oszkár és János). 1880-ban, 42 évesen megvált a hivatali pályától és teljesen a szőlészetnek szentelte életét (a filoxéra épp abban az időben, pusztította ki a magyar kötött talajú borvidékek szőlőültetvényeit). Kassáról családjával együtt Tokaj-hegyaljára (Mádra) költözött, ahol 5 holdas területet vásárolt, Közben elvállalta Andrássy Gyula, az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszterének birtokában lévő 100 holdas szőlőültetvény vezetését. Itt egy évtizeden át küszködött a domboldalakon pusztító filoxéra ellen.

 

A filoxéravész okozta reménytelen helyzetben Katona Zsigmond gyógyszerész hívására Kecskemétre települt. Itt 1890-ben 50 hold területet vásárolt és azon 1890-1895 között szőlőültetvényt létesített.. Ide telepítette át a Kassa melletti fajtagyűjteményét, megmentve azt a filoxéravésztől. A gyűjteményt állandóan bővítette. Számos fajtát az akkor már működő, a filoxéravész idején létesült Állami Miklóstelep fajtagyűjteményéből szerezte be. Közben újra megnősült. Felségül vette a Pécsi Dohánygyár tulajdonosának lányát, a művelt, nyelveket beszélő Sillay Józsát, akitől még két gyermeke született (Tivadar és István). Mire teljesen felszámolta mádi birtokát és végérvényesen a Katonatelepen felépített villájába települt át, már betöltötte 60. életévét. Az áttelepüléstől egészen haláláig rendkívül termékeny korszaka következett, ekkor érte el kiemelkedő sikereit a szőlőnemesítésben.

 

Kecskeméten, 83 éves korában 1921. december 3-án halt meg. Teste a Kecskeméti Köztemetőben díszsírhelyen nyugszik.

 

1. Szőlő fajtagyűjtemény

Még a filoxéravész előtt (1875) létesítette az ország leggazdagabb szőlő-fajtagyűjteményét a Kassa melletti Szőllőskén. Ezt a gyűjteményét menekítette a rovarkártevő pusztítása elől Kecskemétre, a katonatelepi homokra, Katona Zsigmond gyógyszerész javaslatára és támogatásával. A gyűjteményében nagyon sok és értékes külföldről származó, főként csemegeszőlő-fajta, (francia, olasz, spanyol, osztrák, stb.) pl. Chasselas-félék, voltak. E gyűjtemény magva máig fennmaradt és hivatalosan bejegyzett génbankként alapja az intézeti fajtagyűjteménynek és a szőlőnemesítésnek. Mathiász gyűjteményes fajtái a nemesítési munkához fontos genotípusokat szolgáltattak. A fajtakollekció ma is szolgálja –bár azóta jóval gazdagabb génanyaggal - , a stafétabotot Mathiásztól átvevő szőlőnemesítőket, köztük Kocsis Pált, dr. Szegedi Sándort és a jelenlegi munkatársak hibridizációs tevékenységét. Fajtagyűjteménye jelentősen gazdagította a szőlőfajták genetikai variabilitását és hozzájárult a szőlő  biodiverzitásának szélesítéséhez a Kárpát-medencében.

 

2. Nemesítői tevékenység 

Világviszonylatban is igen jelentős tevékenysége, élethivatása volt a szőlő nemesítése. Felismerte a mutációk és betegségek által mozaikosan szétesett és elöregedett ültetvények szelekciós javíthatóságát. Még jelentősebb tette volt a csemegeszőlő kultúra megteremtése hazánkban. Az ő korában Magyarországon öreg ültetvényekben régi borszőlőfajtákat termesztettek, s közülük a nagyobb bogyójúak termését fogyasztották friss szőlőként (Gohér, Kadarka, stb.). Külföldi tapasztalatok alapján látott hozzá új csemegeszőlő-fajták előállításához. A már gazdag ismeretanyaggal rendelkező szőlész finom csemege- és borszőlőfajtákkal kívánta szolgálni honfitársait. Ennek érdekében szelekciós és keresztezéses nemesítésbe kezdett, amivel előtte Magyarországon még senki más nem foglalkozott.

 

Már a felvidéki szőlőültetvényekben, Andrássy gróf birtokain, ahol ő jószágigazgatóként dolgozott, a Tokaj-hegyalján termesztett régi szőlőfajták (Furmint és Hárslevelű) szelekciójával javította a leromlott régi állományt. Az általa kiszelektált Hárslevelű tőkéket szaporította és Kecskemét-Katonatelepre áttelepítette. (Később ezt az állományt szelektálta tovább dr. Füri József munkatársaival, s e munka eredménye a kiemelkedően értékes K.9-es jelzésű, államilag minősített Hárslevelű klón).

 

Munkásságának nagyobb részét hibridizációs tevékenysége tette ki. A szőlőnemesítéssel már a Felvidéken próbálkozott, tapasztalatokat szerzett a keresztezés technikájában. Itt született az Ezeréves Magyarország emléke csemegeszőlő-fajtája, ami szép megjelenésű, nagy fürtjeivel és nagy bogyóival óriási áttörést hozott az akkori étkezésre használt borszőlőfajták között. Katonatelepre költözve intenzíven folytatta a szőlő hibridizációját áttelepített fajtagyűjteményében. Nemesítési célja a korai érés, vitális növekedés, tetszetős felépítésű fürt és finom, főként muskotályos ízű, változatos formájú, szép színű bogyókat nevelő, friss fogyasztásra alkalmas fajták kinemesítése. A nemesítést személyesen, saját anyagi költségén, állami támogatás nélkül végezte. A szőlőnemesítés szolgálatában mindig alázattal és kitartással dolgozott.

 

Több ezer hibridet állított elő, melyekből kiszelektálta a legértékesebbeket. A számára fontos hibridjeit főként rokonokról, ismerősökről, történelmi személyekről nevezte el tisztelegve előttük. Fajtái: Andrássy Dénes gróf, Andrássy Franciska grófnő, Anonymus, Apponyi Albert gróf, Arany János, Árpád a honfoglaló, Ábrahám Béláné, Balaton gyöngye, Balaton szépe, Balaton virága, Battyány Lajos gróf, Bem tábornok, Beatrix királynő, Bercsényi Miklós, Bocskai fejedelem, Bortermelők kincse, Cegléd szépe, Damjanich tábornok, Darányi Ignác, Deák Ferenc, Dobokay, Eötvös József báró, Erzsébet királyné emléke, Ezeréves Magyarország emléke, Fáy István, Ferenc József, Fráter L, Hajnalpír, Haller István, Herszényi tábornok, Hollandia jósága, Horthy Miklós, Hunyadi János, Jókai Mór, József Nádor, Kecskemét kincse, Kecskemét szépe, Kecskemét virága, Kemál pasa, Klapka tábornok, Kossuth Lajos, Lavotta János, Magyar az én szülőföldem, Majláth Gusztáv gróf, Mathiász Ernőné, Mathiász János diadala,  Mathiász János emléke, Mathiász festője, Mathiász János ízletese, Mathiász Jánosné muskotály, Mathiász Mariska,  Mathiász Pipiske, Mayer János fm. miniszter,  Mátyás király, Mezőssy Béla, Mikszáth,  Munkácsy József,  Munkaérdem, Nagykőrösi leányka, Napkelet, Petőfi Sándor, Piros szőlőkertek, Puritán, Prohászka Ottokár, Ráday Gedeon gróf, Regenerátor, Rezső trónörökös, Révay Tibor,  Rubinek Gyula, Serényi Béla gróf, Schandl Károly, Silla bey, Szauter Gusztáv, Szauter Gusztávné, Szeless József, Szent László király, Széchenyi István gróf,  Szőlőskertek gyöngye, Szőlőskertek királynője, Szüreti királynő, Tallián Béla, Thallóczy Lajos, Tokajhegyalja gyöngye, Toldi Miklós, Tompa Mihály, Tóth Béla, Vörösmarty Mihály, Vilmos, Wlassics Gyula báró pénzügyminiszter, Wolff Károly, Zrínyi Ilona (Váry, 1938).

 

Több fajta (összesen 49) még ma is megtalálhatóak a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet fajtagyűjteményében, Kecskeméten (Katonatelepen).

 

Külön meg kell említeni azokat a hibrideket, amelyeket a Mahiász idejében legelterjedtebb homoki fajta, a Kövidinka keresztezéséből kapott. Mathiász becsülte a Kövidinkát, s ezért is keresztezte 1904-ben más fajtákkal egy értékes fajta megszületése reményében. Kövidinka hibridjeit az 1909-ben kiadott Név- és árjegyzékéből ismerhetjük meg. Ezek között szerepel a „Kecskemét virága” (1904. - Kövidinka x Chasselas Tokay Angevine), a „A bortermelők kincse” (1904. – Kövidinka x Chasselas Queen Victoria White) és a „A borfajok újjáalkotója” (Regenerator) (1904. – Kövidinka magonc x Chasselas doré de Fontainebleau blanc). Egyébként a Kövidinka hibridjeinek szívesen adta a Kecskemét előnevet (ld. Kecskemét virága, Kecskemét szépe, Kecskemét gyöngye). Kiemelkedő hibridjeit az 1. táblázat szemlélteti.

 

Jóllehet fajtáit már az 1900-as évek elején előállította, azok állami minősítést csak a II. világháború után, az 1950-es években kaptak. Jelenleg az Állami Fajtajegyzéken szereplő és szaporítható, kiemelkedő értékű fajtái a következők (NÉBIH, 2016): a Cegléd szépe, a Mathiász Jánosné muskotály, és a Szőlőskertek királynője muskotály.

Elterjedésük üzemi felületen 1970-ben a Cegléd szépe 10 ha, a Mathiász Jánosné 100 ha a Szőlőskertek királynője muskotály 600 ha. Mára ezek a fajták a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megszűnése, másrészt a megváltozott piaci igények miatt az üzemi termesztésből kiszorultak és főként a házi kerti termesztésbe kerültek.

 

Amikor megszületett egy-egy szőlőfajtája, az újdonságot a Borászati füzetek című nagynevű újság lapjain közölte az olvasók nagy érdeklődésétől kísérve. Fajtáit maga szaporította, ezek forgalmazásához rendszeresen adott ki igényesen összeállított, fajteleírással egybekötött „Név- és árjegyzéket.”

Néhány példa a szakirodalmi tevékenységéből: 

Mathiász J. (1894): Ezeréves Magyarország emléke. Borászati lapok. Budapest. 26 (6) 72-73.

Mathiász J. (1907): Két új magyar szőlőkorcs („A bortermelők kincse” és a „Kecskemét virága”). Borászati lapok. Budapest. 39 (13) 206.

Mathiász J. (1911): Két új csemegeszőlő hybrid („Gróf Serényi Béla miniszter” és „Thallóczy Lajos k.p.m. osztályfő”). Borászati lapok. Budapest. 43 (10) 162.

Mathiász J. (1912): Az új csemegefajta („Gróf Ráday Gedeon”). Borászati lapok. Budapest. 44 (4) 235-236.

Mathiász J. (1913): Két új szőlőfajta („Néhai Horváth Antal” és „Muscat Gróf Zselénszki Róbert”). Borászati lapok. Budapest. 45 (2) 23-24.

Mathiász J. (1915): Két új magyar szőlőhybrid („II. Vilmos Rex Imperator” és „Tokajhegyalja gyöngye”). Borászati lapok. Budapest. 47 (2) 19-20.

Mathiász J. (1915): Két új magyar szőlőfajta („Nagykőrös szépe” és „Tisza István gróf miniszterelnök”). Borászati lapok. Budapest. 47 (14) 171.

Mathiász J. (1916): Két legkorábban érő szőlőfaj („Muscat Szőlőkertek királynéja” és „Muscat Frater Lóránt”). Borászati lapok. Budapest. 48 (6) 62.

Mathiász J. (1909): Név- és árjegyzék (ezen kívül több évi kiadásban).

 

Rendszeresen vett részt hazai és külföldi gyümölcs- és termékkiállításokon fajtáival, cserepes növényeivel és szőlőtermésével. Mindenütt nagy siker koronázta munkájának eredményeit, amelyet  diplomákkal, érmekkel ismertek el. A kiállításokon kapott díszoklevelek nagy része Kecskeméten (Katonatelepen), a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben megtalálható.

Kiállításai közül néhány fontosabb:

Külföldi kiállítások:

Bécs (1873), Szentpétervár (1894), Bordeaux (1896), Hamburg (1897), Párizs (1900), Brüsszel (1900). 

Hazai kiállítások: 

Nagyvárad (1874), Dés (1878), Dicsőszentmárton (1878), Budapest (1885, 1896, 1904, 1913), Miskolc (1888), Kassa (1895), Pozsony (1902), Pécs (1907), Kecskemét (1908, 1920), Szeged (1910).

 

Ha összefoglaljuk Mathiász János tevékenységét, akkor érdemeként a következő megállapításokat tehetjük:

Mathász János nem csak világhírű szőlőnemesítő, de emberi példakép is, hazafiságával, műveltségével, erkölcsös életével, ember- és családszeretetével. A szőlőnemesítők a kiváló szakismerete, kitartó, állhatatos és céltudatos munkája miatt követik példáját és használják azt a genetikai alapanyagot keresztezéseikhez, amit ő úttörőként oly küzdelmes munkával állított elő.