A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyeket három évvel ezelőtt hozta létre a Város, de olyan intézményeket foglal egybe, amelyek legalább négy évtizeddel ezelőtt jöttek létre, még a rendszerváltás előtt, a Forrás Szerkesztőségéről, a Nemzetközi Kerámia Stúdióról, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyről, a Népi Iparművészeti Gyűjteményről és a Katona József Emlékházról, ezek épületeiről, gyűjteményeiről és szellemi értékeiről van szó. Forrás Kiadó: A Forrás című folyóiratot 1969-ben alapította Bács-Kiskun Megye Tanácsa. A lap alapító főszerkesztője Varga Mihály volt, ezt a posztot 1972-1988 között Hatvani Dániel látta el, 1989-től Füzi László vezetésével tevékenykedik a folyóirat. A kezdetektől a lapnál vagy a lap körül tevékenykedett a lappal jelenleg is kapcsolatban álló Buda Ferenc, ugyancsak meghatározó szerzője-szerkesztője volt a lapnak Zám Tibor. A kezdetektől érvényes a folyóiratra az az irodalomtörténetben használt besorolás, hogy „vidéken szerkesztett, de országos jelentőségű” folyóirat. A folyóirat feladatának tartja Kecskemét, tágabb értelemben pedig Bács-Kiskun megyei szellemi életének, hagyományainak ápolását. Ennek megfelelően a szerkesztők rendszeresen foglalkoznak Katona József, Kodály Zoltán, Tóth Menyhért szellemi örökségével, s írásokat közölnek az itteni irodalomtörténeti, művészettörténeti és zenei hagyománnyal kapcsolatban. A lap szerkesztői ugyanakkor teljes magyar irodalomban gondolkodnak, a határon túli magyar alkotók éppoly természetes módon szerzői a lapnak, mint a hazaiak. A szerkesztőség alaptevékenysége mellett foglalkozik könyvkiadással is. A szerkesztőség tagjai megbecsült résztvevői a magyar irodalmi életnek, munkáik különböző lapokban, folyóiratokban jelennek meg. Valamennyiük számos önálló kötet szerzője, számos megyei és országos irodalmi díj kitüntetettje, Buda Ferencet Kossuth-díjjal tüntették ki. Rendszeresen szervez irodalmi rendezvényeket, számos kulturális intézménnyel dolgozik együtt. Nemzetközi Kerámia Stúdió: Az NKS a magukat kulturális és ideológiai elszigeteltségben érző magyar művészek kezdeményezésére jött létre Kecskeméten. A szabadság iránti vágy és a külföldi művészekkel való együtt dolgozás igénye vezetett a stúdió megalapításához. A stúdió küldetése a kerámiaművészet formai, esztétikai és technikai fejlődésének előmozdítása, és a kreatív készségek kibontakozásának támogatása. Nyitott a kerámia területén folyó kutatások és kísérletek, a design kihívásai iránt. Ennek megfelelve, korszerű berendezésekkel és kemencékkel, tágas műtermekkel és technikai segítséggel áll a művészek rendelkezésére. A stúdió kiváló lehetőséget nyújt a művészeknek arra, hogy egy olyan kreatív és kölcsönösen támogató környezetben összpontosíthassanak munkájukra, ahol új és fantázia dús elképzelések születhetnek és valósulhatnak meg. Bentlakásos (artist-in-residence) programot kínálnak azoknak a művészeknek, akik önállóan kívánnak dolgozni saját témájukon. Ezzel párhuzamosan tematikus programokat, workshopokat, szimpóziumokat, mesterkurzusokat, beszélgetéseket és szemináriumokat is szerveznek. A kerámia stúdióban egy évtizeden át működött a Magyar Iparművészeti Egyetem Mesterképző Intézete. 2001 óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete szilikát szakirányos formatervező művész hallgatóinak gyakorlati képzési helye. A stúdióban egy különleges művészeti komplexum jött létre, ahol – páratlanul a világon – a meghívott mesterek, a tanárok és a diákok együtt élnek, alkotnak és tanulnak, a művészképzés, a különböző kultúrák értékei iránti tisztelet, a tolerancia, és a szó nemes értelmében vett internacionalizmus légkörében. 1978 és 2011 között az NKS-t a kultúra pártolásáról ismert Bács-Kiskun megye tartotta fenn, majd 2011decemberétől a Forrás Kiadóval, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhellyel és a Népi Iparművészeti Gyűjteménnyel együtt a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft. része lett, és 2012 óta Kecskemét város tulajdonába került. Katona József Emlékház: A Katona József Emlékház Kecskemét Megyei Jogú Város által fenntartott intézmény. Az Emlékház jelenlegi formájában 1991 óta működik, amikor átadták a teljes egészében újjáépített épületet és az állandó kiállítást. Az épület földszintes sarokház a Katona József utca és a Bánk bán utca sarkán, a 18. századi parasztpolgári építészeti emléke, a népi építészet kecskeméti jellegzetességeit őrző részletekkel, mint például a magas, zárt, zöldre festett utcai bejárati ajtó és a nagykapu. Katona József, a Bánk bán c. nemzeti dráma szerzője, Kecskemét város főügyésze ezen a helyen született 1791. november 11-én. Tanulmányait és jogi gyakorlatának idejét leszámítva, egész életében a szülővárosához kötődött. Legnagyobb művét halála előtt még szűkebb környezetében is kevesen ismerték. Kultusza a 19. század második felében kezdett kialakulni. Szülőházát (az egykori Bárány utca 39. számú házat) 1883-ban jelölték meg emléktáblával. Az 1891-ben megalakult Katona József Kör fontos feladatának tekintette a drámaíró és volt városi főügyész életművének megismertetését és a helyi hagyományteremtő kezdeményezések között a Katona-kultusz ápolását. A nagyszülőktől maradt, 18. században épült házat Katona József kecskeméti alügyész korában megvásárolta a családtól, bővíttette, felújíttatta és szüleire íratta. Haláláig ő maga is ebben az épületben lakott. A szülők és a családtagok halála után a 19-20. században az épület lakóház és különböző intézmények otthona. Többszöri javítást és felújítást követően 1971-től emlékház funkciót kapott és állandó kiállítással várta látogatóit. Az épület állagának romlása miatt 1991-ben teljes újjáépítésre került sor. Az állandó kiállítás Katona József életét és munkásságát mutatja be. Az Emlékház egy termében 1997 óta rendszeresen l időszaki kiállításokat, amelyeknek tematikája részben Katona Józsefhez kötődik, részben egyéb művelődéstörténeti, irodalmi és várostörténeti témákhoz. Az Emlékház rendezvények, előadások, könyvbemutatók, vetélkedők, évfordulós megemlékezések szervezésében és rendezésében is részt vesz. Népi Iparművészeti Gyűjtemény: Ezt a tágas, boltíves épületet az egykori városi magisztrátus 1793-ban építtette, jövedelme kiegészítésére “serház” és pálinkafőző ház céljából. Építését Hacker József pesti ácsmesterre bízták, aki öt hónap és hat nap alatt végezte el feladatát. A sörfőzést 1793. augusztus 1-én kezdte meg Petz János mester. Eredetileg az épületegyütteshez “ser”- és pálinkafőző ház, szárazmalom, sörszállító ökrök számára istálló, magtár, valamint kút tartozott. A sörfőzés jövedelmezőségének csökkenése után átalakították, kibővítették, s 1875-től 1896-ig az ún. “Serház” laktanya volt. 1917-ben itt hozták létre a városi szeszfőzdét, amelynek 1935-ben a barackpálinka, 1941-ben a bugaci keserű, stb. vált híres termékévé. 1969-től 1981-ig a Budapesti Likőripari Vállalat palackozóüzeme volt. Ekkor került vissza a városi tanács tulajdonába. A Bács-Kiskun megyei és a városi tanács áldozatvállalásával – jelentős társadalmi összefogással – a Magyar Népi Iparművészet Múzeumává alakították át, s 1984. december 7-én adták át jelenlegi rendeltetésének. A Népi Iparművészeti Tanács a kezdetektől vásárolta és gyűjtötte a legjobb, a kor ízlésvilágát leginkább tükröző népi iparművészeti alkotásokat, amelyből az évtizedek alatt jelentős gyűjtemény állt össze. (A gyűjtemény tulajdonosa jelenleg a Hagyományok Háza.) 1978-ban a Népi Iparművészeti Tanács megalakulásának 25. évfordulóján rendezett tanácskozáson tettek először említés arról, hogy szükséges lenne ezt a gyűjteményt valahol elhelyezni és állandó kiállítás keretében bemutatni, a kutatását lehetővé tenni. Ez az óhaj csak néhány évvel később valósulhatott meg, amikor Bács-Kiskun megye és Kecskemét város kultúrapártoló vezetői egy megüresedett 200 éves ipari műemlék épületet (az egykori “serházat”) ajánlották fel a létrehozandó gyűjtemény számára. A jellegzetes kecskeméti épületben – amely a sörfőzés jelentőségének csökkenése után laktanyaként, majd Likőripari Vállalatként funkcionált – 1984 decemberében nyílt meg a népi iparművészet remekeit bemutató állandó kiállítás. Az impozáns belső terekkel rendelkező, az átlagnál jóval tágasabb – mintegy 800 négyzetméteres – kiállítótérben méltó helyet kapott a népi iparművészet mind az öt fő szakága (faragás, fazekasság, hímzés, szövés, népi kismesterségek). Az országos pályázatok, kiállítások jó lehetőséget teremtettek a saját tulajdonú állomány gyarapítására is, amely ma már meghaladja a 2500 db-ot. Ebben nem csak népi iparművészeti, hanem eredeti néprajzi tárgyak is szép számmal találhatók (különösen jelentős az úgynevezett Zana-gyűjtemény és Leviczky-gyűjtemény). Lehetőséget teremtettek arra a kecskeméti Népi Iparművészeti Gyűjteményben, hogy időszaki kiállításoknak is helyet tudjanak adni. Ezeken a kiállításokon az elmúlt években számtalan alkotó, alkotóközösség, gyűjtemény mutatkozhatott be. Időről-időre helyet adnak iparművészeti, képzőművészeti vagy a design egyes területeit bemutató kiállításoknak is. Országos pályázatokat is hirdetnek illetve társrendezőként (Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztály, Pro Cultura Alapítvány) bonyolítanak le olyan jelentős országos pályázatokat, mint a háromévente megrendezésre kerülő Fazekas Pályázat vagy a Kismesterség Pályázat ill. Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány meghívásos és nyilvános pályázatai. Egy-két napos tanácskozásokat szerveznek a népi iparművészet azon szakágaiban tevékenykedők részére, akiknek kevesebb lehetőségük van a műfajukkal kapcsolatos szakmai problémáik megvitatására. A mézesbábosok és a tojásírók az elmúlt évtizedben kaptak tőlük lehetőséget a találkozásra, két alkalommal a népi kályhások találkozóját rendezték meg nagy szakmai érdeklődés mellett Kecskeméten. Sikeres volt a késes mestereknek nyújtott találkozási és szakmai továbbképzési lehetőségük is. 2010 májusában a népi bútorfestők találkozóját rendezték meg, neves néprajzkutatók és alkotók közreműködésével. Közel másfél évtizede fogadták be a majd 60 éves múlttal rendelkező Kecskeméti Díszítőművészeti Kört. (Vezetője dr. Varga Ferencné, a Népművészet Mestere.) A tagok közül többen szereztek népi iparművész címet, a különböző pályázatokon rendszeresen eredményesen szerepelnek. Munkájukban – amellett, hogy eredeti közegben kutatják a hagyományos népi hímzéseket – felhasználják az állandó kiállításunk anyagát is, ez jelentős segítséget nyújt a kézimunkák tervezésében. Elsősorban gyermekek számára hirdetnek rendszeresen kézműves foglalkozásokat, de a felnőttek is érdeklődéssel tekintenek meg illetve vesznek részt egy-egy népi iparművész magas szintű szakmai bemutatóján vagy éppen a népi ételkészítést bemutató sorozatunkon. Játékkuckót alakítottak ki, ahol a legifjabb látogatóik is megismerhetik és kipróbálhatják a paraszti világ természetes anyagokból készült hagyományos játékait és a mai alkotók kreativitást, a gyermeki képzeletet fejlesztő játékszereit.