Épült 1871-ben historizáló stílusban Az új zsinagóga csatlakozó beépítésben álló, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, DNy-i homlokzatának középrizalitja fölött nyolcszögletű torony, lótuszbimbó alakú sisakkal. Homlokzatai lizénákkal, ívsoros párkánnyal tagoltak, a főpárkány fölött tornyocskákkal díszített pártázattal. A főhomlokzat középrizalitjában három félköríves nyílású bejárat, fölöttük körablakok, a karzatszinten rózsaablak. A két szélső tengelyben vízszintes záródású oldalbejáratok. Az épület DK-i, Rákóczi úti homlokzata a zsinagóga építészeti tagozataival megegyező homlokzati tagolású épülettel egybeépítve. Belseje gyökeresen átépítve, tere födémekkel megosztva. A hitközség az 1860-as évek elejére kinőtte a régi, kis zsinagógát. Az új zsinagóga 1864–1871 között épült (építész: ifj. Zitterbarth János, kivitelező: Obermayer Lajos. Mesterek: díszítőfestés: Horovitz Mihály; kőfaragómunka: Zach József; asztalosmunka: Szabó József ). Az 1911-es földrengés során lebillent kupolája helyébe új készült 1912–1913-ban (építész: Baumhorn Lipót). Rákóczi úti homlokzatához a hitközség irodáit is ekkor építették hozzá. 1944-ben hadi célokra használták, a háború után üresen állt. 1966-ban Technika Házává alakították át, ennek során az épület külsejét helyreállították, belsejét azonban teljesen átépítették.