Épült 1912-ben szecessziós stílusban Három oldalról közterület által határolt, nagyméretű telken álló, jellemzően a telekhatárokra épült, de az udvar felé benyúló épületrészekkel tagolt tömegű, három emeletes épület, nyeregtetővel. ÉNy-i, Szabadság téri homlokzatának közepén erőteljes rizalit, a hozzá ÉK-ről csatlakozó árkádos alépítményű terasszal. A rizalitokban három, a teljes magasságot átfogó, a főpárkány szintje fölött csúcsívesen záródó tükör, bennük a díszterem hármas osztású ablakai, alattuk a földszinten bejárati előcsarnok, három csúcs íves záródású nyílással. A rizalit fölött kontyolt nyeregtető, középütt huszártoronnyal. A főhomlokzat két sarka bástya jellegű, de eltérő architektonikus megformálású. Az É-i sarok egymásra merőleges falain nyíló kapuk lépcsős előteret fognak közre, mögötte, az előcsarnok fölött magas toronysisak. A Ny-i sarok körbástya jellegű, csúcsíves árkádsorral áttört alsó résszel. Az előcsarnokban dombormű: 1837 (Ferenczy István),továbbá emléktáblák: Bartók Béla, az első világháború jogakadémista áldozatai. Épült 1911–1912-ben (építész: Mende Valér, kivitelező: Zaboretzky Ferenc. Mesterek: festett üvegablakok a díszteremben: Róth Manó; műlakatos munkák: Tiringer Ferenc). A Kálvin téri oldalszárnyát 1927-ben építették (építész: Szappanos Jenő). 1924–1949 között jogakadémia és gimnázium, az államosítás után zeneiskola működött benne. Teljes helyreállítása 1976–1981 között történt. 1997-től ismét a református egyház tulajdonába került. Az utóbbi években udvarába tornaterem, uszoda épült, miáltal az épülettömb bezárult.