Épült 1827-ben klasszicista stílusban. Zártsorú beépítésben álló, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, É-i homlokzati tornyos, a szentély fölött kontyolt nyeregtetős templom, a szentély É-i és D-i oldalához kapcsolódó alacsonyabb mellékterekkel. A templom É-i homlokzatához kétoldalt földszintes kolostorszárnyak csatlakoznak. É-i homlokzatát kannelúrázott pilaszterek és timpanonos szemöldökű ablakok tagolják. Félköríves záródású bejárata a homlokzat középtengelyében. Csehsüveg boltozatos hajó és szentély, a bejárati oldalon és a szentély két oldalán karzat. Berendezés: jellemzően 19. század első fele: főoltár, oltárképek: 1926 (Uher Arisztid), 1939 (Marsovszky Emília); mellékoltárok: 1890; szószék: 1939. Orgona: 1900 (Országh Sándor), bővítve: 1955. Az egykor itt állt temetőkápolna helyén épült, Czollner Mihály városi szenátor özvegyének adományából 1826–1827 között (építész: ifj. Rabl Károly, kivitelezők: Fischer Mihály pallér és Novák Gergely ácsmester). 1917 után a városban megtelepedett angolkisasszonyok zárdatemploma volt. 1934-ben a kórust bővítették (építész: Stefanovics Gyula). Felújítva 1998-ban. A templom előtt: Nepomuki Szent János-szobor, állíttatta Hoffmann János plébános és Vincze János polgár, 1856 A Magyarország Műemlékjegyzékében szereplő épület.