Épült 1774-99-között késő barokk stílusban Szabadon álló, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom, ÉNy-i homlokzati, tűzkiáltó erkélyes toronnyal, a szentély felett kontyolt nyeregtetővel, a szentélyhez kapcsolódó kétszintes mellékterekkel. ÉNy-i homlokzatán középrizalit, magas oszlopszéken álló, füzérdíszes fejezetű, timpanont hordó oszloppárokkal. Főkapuja fölött a Kulcsátadás-, a timpanonban Patrona Hungariae-dombormű. A homlokzat szélső tengelyeiben félköríves záródású szoborfülkék, Szent István és Szent László szobrával, alattuk az oldalbejáratok. Az oldalbejáratok mellett 1848–1849-es, első és második világháborús emléktáblák. A főpárkány fölött, az oldalhomlokzatok szélső tengelyét lezáró attikapárkányon a négy evangélista szobra. Az oldalhomlokzatok lizénás-tükrös kialakításúak. Fiókos dongával fedett hajó és szentély, a hajó két oldalán kápolnasorral, a kápolnák felett empóriummal, a bejárat fölött karzat. A szentély előtti boltszakasz keresztszár jellegű, a négyezeti tér fölött kupola, kétoldalt fiókos dongaboltozat. Falképek és pannók a szentélyben és a hajóban: 1901 (Roskovics Ignác); díszítőfestés: 1901 (Lohr Ferenc). Festett üvegablakok: 1930-as évek. Berendezés: jellemzően 18.század vége; főoltárkép és két mellékoltárkép: 1791 (Falkoner József Ferenc). A város 1752-ben kapott engedélyt Mária Teréziától plébániatemplom építésére, helyét 1772- ben jelölték ki, az építkezést 1774-ben kezdték meg (építész: Oswald Gáspár piarista szerzetes, kivitelező Fischer Boldizsár és váci mesterek). Bár 1791-ben felszentelték, építését csak 1799-ben fejezték be. 1819-ben tornya és tetőzete leégett, és csak 1863-ban állították helyre (Dubecz János ácsmester). 1880-ban külsejét, 1901-ben belsejét újították meg. 1911-ben a földrengés után renoválták, homlokzatait megújították (építész: Lux Kálmán) Kecskemét impozáns, meghatározó jelentőségű épülete. A Magyarország Műemlékjegyzékében szereplő épület.