Épült a XIII. század végén gótikus stílusban a XVIII. század végén barokk stílusban átépítve Szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, az ún. Barátok temploma, szentély felett kontyolt nyeregtetővel, a hajó É-i fala mellett alacsonyabb, kápolnasort magában foglaló, félnyeregtetős melléktérrel, Ny-i homlokzata előtt toronnyal, ahhoz Ny felől csatlakozó alacsonyabb, nyeregtetős, bejárati előépítménnyel a tornyon, az É-i melléktéren és a szentélyen támpillérek és középkori nyílástöredékek. A szentély D-i oldalához nyaktaggal csatlakozik a kolostor épülete. Csehsüveg boltozatos hajó, keresztboltozatos oldalkápolnák és sekrestye, a bejárati oldalon karzat. Falképek: 1933 (ifj. Fundschler Móric), díszítőfestés: 1968. Festett üvegablakok: 1896, 1989–1990. Berendezés: 18–20. század; főoltár: 18. század második fele, főoltárkép: 1930 körül (Prohászka József kecskeméti festő), főoltár szobrai:1930-as évek (Fuhrmann Gyula iglói szobrász); mellékoltárok a főhajóban, szószék: 18. század vége; tabernákulum: 1930-as évek (Zsolnay-gyár). A 14. század második felében épült plébániatemplom hajóját és szentélyét a 15. század első felében K-i irányban meghosszabbították. 1543–1564 között a város két vallásfelekezete közösen használta. 1644-ben kapták meg a ferencesek. É-i mellékterét, az ún. Szent Antal-kápolnát, az 1678. évi tűzvész utáni helyreállításkor, 1679–1689 között átépítették (Kovács János építőmester). 1777–1782 között teljesen átépítették. Tornya 1790-ben készült el, de 1863-ban újraépítették (Dubecz János ácsmester). 1933-ban restaurálták. A templom Ny-i homlokzata előtt, középen ívesen záródó kerítésfal. A fal előtt kőből készült, kovácsoltvas ráccsal elkerített Kálvária-szoborcsoport, a feszület alatt a Tisztítótűz domborművel. Dombormű: 1790; szoborcsoport: 1816 körül (Dunaiszky Lőrinc). A szoborcsoport két oldalán kovácsoltvas rácsos kapuk: 1931 (Tiringer Ferenc). A kerítésfal belső oldalán: Lourdes-i barlang A Magyarország Műemlékjegyzékében szereplő épület.