Épült 1742-ben barokk stílusban Hatszögű, kovácsoltvas kerítéssel, azon belül alacsonyabb, szintén hatszögű, pilléres, kőbábos korláttal körülvett területen álló szoborcsoport. Ívháromszög alaprajzú, lábazattal és párkánnyal ellátott, volutákkal, az alsó volután puttó-, a párkány fölött Szent Rókus, Szent Sebestyén, Szent István és Szent Ferenc szobraival díszített talapzaton kocka- és párnatag jellegű tagozat, rajta gúla alakú, felhőkkel díszített pillér, homlokoldalán Immaculata-ábrázolással, mely fölött puttók tartják a királynői koronát. A pillérfejezet fölött Szentháromság-szoborcsoport. A talapzat oldalain az állítás körülményeit ismertető emléktáblák, előttük Szent Péter és Pál szobra. A kőkerítésen Keresztelő Szent János, Padovai Szent Antal, Szent Imre, Nepomuki Szent János, Szent Flórián és Xavéri Szent Ferenc látható. A homlokoldalon alul oltárasztal, alatta Szent Rozália szobra. Az 1739-ben pusztító pestis emlékére állíttatta a város tanácsa. Készült 1741–1742-ben (Conti Lipót Antal). 1786-ban megrongálódott, több részletét újrafaragták (Fischer Boldizsár). 1892-ben felújították s több szobrát is újrafaragták (Jablonszky Vince kőfaragó), ekkor készült a szobrot övező vasrács is (Maár Antal műlakatos). 1996-ban restaurálták A Magyarország Műemlékjegyzékében szerepel.