Épült 1684-ben barokk stílusban. Szabadon álló, téglalap alaprajzú, kéthajós, egyenes záródású templom, ÉK-i homlokzata előtt toronnyal, záródása felett kontyolt nyeregtetővel, a hajófalakon és a torony sarkain támpillérekkel. DK-i homlokzata középtengelyében négyzetes alaprajzú, alacsony, kontyolt nyeregtetős bejárati előépítmény. A torony DK-i oldalán alacsonyabb toldalék, bábos attikával, füzérdíszes fejezetű ión oszlopokra támaszkodó, íves szemöldökpárkány alatti kapunyílással, a kapu keretén pelikános címerrel. A torony ÉK-i oldalán jón oszlopokra támaszkodó vízszintes szemöldökpárkányú kapu, a torony alsó szintjein középkori és reneszánsz ablak. A templom ÉNy-i homlokzata előtt U alaprajzú, egyemeletes, historizáló bazársor, amely rövidebb száraival a torony ÉNy-i és a hajó DNy-i végfalához kapcsolódik. Csehboltozatos belső tér, a teret két részre osztó füzérdíszes fejezetű ión oszlopokra boltozva. Három oldalon falazott pilléres, mellvédes, az orgonakarzat kivételével kétemeletes karzat. A hajó bejárata fölött építési emléktábla:1684. Berendezés: jellemzően 18. század vége, 19. század eleje; padok: 1759, 1802; szószék: 1791. Épült 1680–1684 között (András, László és Máté debreceni kőművesek). A bejárati előépítmény 1728-ban készült. 1787–1790 között átépítették, falait, tornyát megmagasították, fakarzatát kőkarzatra cserélték, s ekkor készült a kéthajós belső tér is (építész: Fischer Boldizsár). 1700-ban készült a templom körítőfala (Hölbling János budai építőmester). 1862-ben a torony rézsisakot kapott (Dubecz János ácsmester). A templomot az 1911-es földrengés után vasbeton szerkezettel átboltozták (építész: Uy Károly). A bazársor 1877-ben épült (építész: Pártos Gyula), ekkor bontották el a körítőfalat. A Magyarország Műemlékjegyzékében szereplő épület.