Bóbis Gyula 1909. október 7-én született Kecskeméten. A Kecskeméti Református Kollégiumba járt elemi és középiskolába, majd elvégezte ugyancsak Kecskeméten a Felsőkereskedelmi iskolát. A KTE-ben kezdett el sportolni, előbb labdarúgóként, majd rövid időn belül a birkózó szakosztályban folytatta tevékenységét.

A szakemberek hamar felismerték kiváló képességeit és ennek köszönhetően, miután a KTE színeiben még országos ifi bajnokságot nyert, 1931-től a BVSC sportolója lett és itt érte el sikersorozatát, amely 1934-től 1952-ig tartott. Ez idő alatt mindkét fogásnemben összesen 21 egyéni és öt csapatbajnoki címet szerzett. Technikai és taktikai felkészültsége jóval felülmúlta fizikai erejét. Harcmodora támadó volt, ereje a lendületben rejlett. A technikai felkészültsége, technikai és kombinatív készsége, lelki felépítése emelte a többiek fölé.

Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián érte el, ahol a szabadfogású nehézsúlyban - „király kategória” - aranyérmet nyert.

Kecskeméthez való ragaszkodását jól jellemzi annak a táviratnak a szövege, amelyet a polgármester gratulációjára írt:

„A kecskeméti föld táplált férfikorom elérésig, ez adott alapot az olimpiai győzelem kivívásához. Kecskemét adta ifjúságom sok örömét, most végtelenül boldog vagyok, hogy szerény törlesztésként olimpiai bajnokságommal örömet szerezhettem.”

1950-ben világbajnoki 2. helyezett, Stockholmban ezüstérmet szerzett.

1937-ben, 1939-ben és 1946-ban az Európa-bajnokságokon harmadik helyezést ért el.

Házasságából öt gyermek született, akik közül Ildikó lánya olimpiai ezüstérmes és többszörös világbajnok vívó.

Családjának élő, szerény, hallgatag, zárkózott természetű, mondhatni „otthonülő” egyéniség volt. Nem kereste a nyilvánosságot, de a sajtó is nagyon szűkmarkúan bánt vele.

Műveltségével kiemelkedett kora sportolói közül. Szeretett olvasni, megtanult görögül, hogy megírja a birkózás ókori olimpiai történetét. Behatóan foglalkozott a magyar keresztnevekkel és nem utolsó sorban szerette a zenét, ebben is a komolyzenét. Tanult énekelni, elsősorban az operákat szerette. Gyermekeivel sokat járt kirándulni és kultúrrendezvényekre.

1971-ben a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) érdemrendjét betegsége miatt már nem vehette át. 1972. június 24-én hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Kecskemét sem lett hűtlen a bajnokhoz, köztér és edzőcsarnok viseli nevét 1983-tól, egykori iskolája, a Református Kollégium 2009-ben nevezte el róla tornatermét. Születésének 100. évfordulója alkalmából a Kecskeméti Olimpiai Barátok Köre ünnepségsorozattal emlékezett meg az olimpiai bajnokról. A Bóbis Gyula nevét viselő birkózócsarnok falán elhelyezett márványtáblánál hivatalos megemlékezéssel és koszorúzással tisztelegtek emléke előtt, az eseményen családja is részt vett és dr. Zombor Gábor polgármester mondott beszédet. Ezt követően a Kecskeméti Református Kollégium dísztermében névadó ünnepség után emléktáblát avattak a kollégium régi tornaterménél.

Szülővárosában 1983 óta évente Bóbis Gyula Emlékverseny kerül megrendezésre.

Heltai Nándor kecskeméti újságíró, helytörténész könyvet írt életéről A reneszánsz ember címmel, amely a Kecskeméti Olimpiai Barátok Bóbis Gyula Köre gondozásában jelent meg 2010-ben.