Beregszászon érettségizett, majd az Eötvös Collegium tagjaként Budapesten végezte az egyetemet. Első írásai az Illyés Gyula által szerkesztett Válaszbanjelentek meg. 1948-tól Kecskeméten magyar-latin szakos gimnáziumi tanár. 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagja. Az 1956-os forradalom szellemi előkészítésének vádjával 8 hónap előzetes letartóztatás után, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, s 3 évre megfosztották a katedrától. 1961-től taníthat újra a kecskeméti Katona József Gimnáziumban.

Fő kutatási területe a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalma, elsősorban Katona József és Berzsenyi Dániel munkássága.

Művei

• Ady-bibliográfia (Vitályos Lászlóval) (Budapest, 1972)
• Katona József (Gondolat Kiadó, 1974)
• Berzsenyi Dániel (Gondolat Kiadó, 1976)
• A magyar verstani eszmélkedés kezdetei (Akadémiai Kiadó, 1980)
• A magyar irodalom története (Görömbei Andrással, Klaniczay Tiborral, Nemeskürty Istvánnal, Németh G Bélával és Tamás Attilával) (Kossuth Könyvkiadó, 1982, 1985)
• Adatok a kecskeméti piarista gimnázium színjátszásához (Holczer Józseffel, Iványosi Szabó Tiborral) (Kecskeméti Lapok, 1989)
• Kecskemét Irodalmi öröksége (Kecskeméti Lapok, 1990)
• Száz nagyon fontos vers (Lord Kiadó, 1995)
• A Bánk bán értelmezéseinek története (Krónika Nova, 1999)
• A niklai remete és a kecskeméti fiskális (Krónika Nova, 2000)
• Kérdőjelek. Egy Katona-kutató töprengései (Balassi, 2007)

Jókai Mór, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és Katona József több művének kritikai kiadását rendezte sajtó alá, illetve látta el kísérő tanulmányokkal és jegyzetekkel. Részt vett az Akadémiai kiadó 6 kötetes A magyar irodalom története című könyvének („Spenót”) létrehozásában, illetve a Magyar irodalmi lexikon és az Új magyar irodalmi lexikon szerkesztésében. Tanulmányai, esszéi, kritikái és recenziói főleg az Irodalomtörténet, az Irodalomtörténeti közlemények, a Forrás, a Színháztudományi Szemle és a Cumania című folyóiratokban jelentek meg.