KALMÁRNÉ HORÓCZI MARGIT 1933-ban Kisbéren született. A Szegedi Egyetem kémia, fizika szakán tanult. 1964 óta él Kecskeméten, ahol korábban rajzot tanított,majd a SZIM művészeti ösztöndíjasa volt. Első önálló kiállítását 1974-ben rendezte a kecskeméti Katona József Múzeumban. Mintegy negyven önálló kiállítása volt szerte az országban, rendszeres szereplője a megyei és országos tárlatoknak, ahol tizennégy alkalommal díjazták műveit. A 80-as évek elejétől az országos szakmai sajtó is felfigyelt kivételes érzékenységű festményeire. 1985. óta résztvevője a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepnek, ahol 1991-ben fődíjas lett, 2000-ben a Szegedi Táblaképfestészeti Biennále fődíját, 2013-ban a Keresztény Ikonográfiai Biennále első díját kapta. Kecskemét és baja középületeiben pannói kerültek elhelyezésre, illusztrációk, lemezborítók és rajzfilm hátterek fűződnek nevéhez. Grafikáin, tűzománcain és festményein teljességre törekvő, egységes képi világot épít. Apó színpöttyökből építkező festőtechnikáját hosszú éveken át érlelte. Képein gyakran idézi az ember és a teremtett világ kapcsolatát, az anyaság féltő-gondoskodó szeretetét, a népművészet formavilágát, a gyermekkor emlékeit és a keresztény szimbolikát, de a redukált, átírt forma soha nem embert, angyalt, vagy virágot ábrázol, hanem embert, angyalt, vagy virágot jelent. Nem reprodukál tehát, hanem épít. Ha megállunk képei előtt, nincs más dolgunk, mint tanult elvárásainkat és előítéleteinket félretolva hagyni, hogy a képek életre keljenek. Szemünk előtt hamarosan sejtelmes terek nyílnak és működni kezd egy sajátos színtér, amelybe ha bejutunk, megértjük, hogy a mese valóság, a mozdulatlan jelek élnek és a hagyomány nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő. Kalmárné megalakulásuk óta aktív tagja a Kecskeméten működő művészeti közösségeknek, a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének és a Műhely Művészeti Egyesületnek. De tagja az országos művészeti szervezeteknek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Csendes visszafogott természete távol tartja őt a művészeti élet feltűnést kereső, hivalkodó vonulatától, ezért érdemeinél jóval kevesebb nyilvánosságot és publicitást kapott ez a kivételes életmű.