Molnár Péter (sz: Budapest, 1943) Kecskeméten élő Munkácsy-díjas (1996) festő, grafikus.

Tanulmányait a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végezte, mesterei: Göllner Miklós, Barta Lajos és Bálint Endre. A Mikulás Ferenc vette kecskeméti Rajzfilmstúdióban vállalt munkák miatt telepedett le Kecskeméten. 1982-ben a "Majd a tisztáson" c. animációs filmjével kategóriadíjat kapott az Espinhói (POR) filmfesztiválon.

További díjai:

1983 - Drawing '83 Rajzbiennálé, Cleveland (GB), III. díja; International Biennálé, Middlesbrough (GB);

1986 - a Soros Alapítvány ösztöndíja;

1995 - 1997: Grafika Mesterei Nemzetközi Biennálé, I. díj, Győr;

1996 - Munkácsy-díj; Akvarell Biennálé, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány díja, Eger;

1997 - Tavaszi Fesztivál, fődíj, Kecskemét; Nemzetközi Művésztelep, fődíj, Győr;

1999 - II. Festészeti Triennálé, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium díja, Szekszárd; 2000 - Magyar Festők Társaságának díja; XVII. Akvarell Biennálé fődíja, Eger; Rajzbiennálé, Salgótarján-díj.

2002 - MAOE díja, Országos Festészeti Triennále, Szekszárd

2003 - HUNGART Egyesület ösztöndíja

2014 - Labirintus - MAOE - szakmai elismerés

Több ízben elnyerte a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés Képzőművészeti Díját. Festészettel, grafikával, könyvborítók és illusztrációk készítésével egyaránt foglalkozik. 1972-ben Párizsban, 1975-ben, 1979-ben és 1998-ban Firenzében, a Villa Romana művészházban, 1983-ban Angliában, 1985-ben, 1988-ban, 1991-ben, 1995-ben az Egyesült Államokban járt tanulmányúton. Alkotásai lassú érlelődés eredményei, végletesen redukált képelemeket alkalmaz. Akvarellel, grafittal, ill. olajfestékkel készített képeit egyaránt meditatív elmélyültség hatja át. 1979 óta az általa kikísérletezett, apró betűkből felépülő faktúraképzés fontos alkotói módszerévé vált. Visszatérő motívumok (utak, ösvények, holdak, kavicsok) és többé-kevésbé azonos technikai megoldások időn túli folytonosságot biztosítanak életművében.

„A több mint négy évtizede a képzőművészet területén alkotó Molnár Péter a földindulásszerű politikai mozgások és a trendek csatája, az érdekharcok közepette mindvégig intranzigensen megőrizte művészeti autonómiáját, a mindenkori állami művészettől és elit műpiactól (hazai körülmények között a „művészetből” megélhetést biztosító két területtől) egyaránt távol maradva, azoktól függetlenedve hozta létre eddigi életművét. Következetes művészi magatartása, elmélyült munkamódszere meditatív alkotások sorát eredményezte, amelyeket egyszerre jellemez az időtlenség csöndje és az ősi kulturális tradíciók örök érvényű tanulságainak jelenléte. A művek fragmentum-jellege, és lebegően finom felületi hatásaik szintén a régmúlttal való kapcsolatra utalnak. Így Molnár Péter képei a kortárs magyar képzőművészetben határozottan körvonalazható, lírai archaizálás jelenségének körébe sorolhatók alkotásai.” – írja róla Szeifert Judit művészettörténész.