Turi Endre festő, zománcművész született Budapesten 1935-ben.
Eleinte festészettel foglalkozott, majd a 60-as években ismerkedett meg a zománcozással a kecskeméti zománcgyárban. Önálló stílusa, formanyelve a 80-as évek elejére alakult ki. A szimbolikus kezdőpont Páva c. alkotása (1982), melyen először használta az általa kifejlesztett technikát, a rekeszzománc borítású vörösréz körplasztikát. Különösen jellemző műve a "Halkacsa" (1983) két változata, melynek inspirációját, ötletét Lükő Gábor néprajztudós szolgáltatta, aki más esetekben is - népművészeti és mitologikus tematikájú művészetének egyik fő ihletője, de hasonló alapokon nyugszik az 1985-ben született Szarvastorzó (Cantata profana) is. Az Étkező család c. művén (1988) - elsőként alkalmazott a zománcművészet történetében anamorfózist. 1984-től, alapításától kezdve a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely igazgatója. 1989-91 között a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán zománcművészeti kurzust vezetett.