Noel Ö. Gábor (1920-2003)
1942-ben végezte el a Magyar Királyi Honvéd Akadémiát (Ludovika), majd a frontra vezényelték. Hadifogság után Budapesten helyezkedett el, de mint osztályidegent eltanácsolták és esztergályosként dolgozott. A képzőművészeti gimnáziumban Basilides Sándor és Újvári Lajos voltak mesterei. Sportolt, tagja volt a magyar öttusa válogatottnak.
1955-től csak a festészetnek élt. 1958-tól volt tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a Képzőművészeti Alapnak. 1960-ban kapott meghívást a Kecskeméti Művésztelepre. Korai művei oldott festőiségről és nagyvonalú rajztudásról tanúskodnak. A képi fogalmazás később zárt feszes formákra váltott és a lokál színek helyett erősödött a színek kontrasztja, érzelmi kifejező ereje. A hatvanas évek elején Bajára költözött, itt érlelte ki sajátos festői stílusát. Előbb erősen kontúrozott és gazdagon fakturált képek születtek, majd a kontúrok feloldódtak és felerősödött a képek konstruktív szerkezetessége. Foglalkoztatja a tájban munkálkodó ember, de ez a valóságkép nem korlátozódik a látható világra. A látvány mögötti erőket, a formák ritmusát és a színek kifejezőerejét kutatja. A kép terét a különböző képsíkok fénnyel, színnel teremtett mélységei adják. A festő egyre inkább kilép a kubizmus és a konstruktivizmus hatóköréből. A formák erővonalai mentén a sötét koloritból élesen felvillanó fények szinte felhasítják a teret és drámai mélységektől vibráló tereket teremtenek. A felszabaduló hatalmas energiák a látványt apokaliptikus látomássá emelik.
1983-ban ismét Kecskemétre költözött. Éltének ebben az utolsó húsz éves korszakában képi világa tovább gazdagodott egy szürreális, montázsszerű eszköztárral, ahol a figurális részletek egymásba csúszva rétegződnek és főleg a háborúban megélt borzalmakat idéző képeken drámai erővel jelenik meg a történelmi sorsfordulók által sodródó kiszolgáltatott ember. A kisvárosok, falvak utcái és azok hangulata végig átszőtték festészetét, melyeknek fényjárta derűs koloritja magába szívja a tekintetet és a látványon túli valóságról mesél, bölcsen tisztán egyszerűen.