Földműves családból származott, Matkón az "öreg iskolába" és Kecskeméten a Piarista gimnáziumba járt. Meghatározó élményeket szerzett a pásztorkodás és más mezőgazdasági munkák végzése során. Végzett néprajzi gyűjtéseket,népi együttest szervezett, szakkört vezetett, fafaragást tanított. Gyermekkora óta foglalkozott fafaragással, először a mindennapi használati tárgyakat díszítette, később már szobrokat és domborműveket is faragott. Baltával és vésővel dolgozott, a keményebb fafajtákat kedveli (diófa, szilfa( ahogy Ő nevezi:paraszt márvány), tölgyfa,vadkörtefa), témáit leggyakrabban a népi életből vette. Munkásságáról portréfilm is készült "Pusztai faragó ember" címmel.[1] . Kecskeméthez tartozó matkópusztai tanyáján élt. Több munkája is megtalálható a megyeszékhelyen működő Naiv Művészek Múzeumában.

A Rockenbauer Pál által szerkesztett Kisvasutak Magyarországon - Kecskeméti Kisvasút című 1971-es filmben Polyák Ferenc így vallott munkásságáról:

"Namost, hogy az ember ezt faragja, állandóan ösztönöz valami, megfog. Vagy egy fájdalom, szomorúság, vagy valami bánat, vagy hallok ősi, régi történeteket az itt élt betyárokról. Namost ezek a történetek, babonás históriák, mindenféle pletyka, elbeszélés, ami itt történik, fiatal lányok, legények vagy idősebb emberek mind belekerülnek a faragásba, formát adok nekik. Érzem azt, hogy így élnek tovább ezek az emberek."[2]

Weöres Sándor Szekér Endrének írott versében így írt róla:

"Polyák Ferit köszöntsd nevembe,
 keze alatt a szép csodák 
 öltöznek fa-redőzetekbe,
 faragott-vésett bibliák."

Egy másik versben pedig Rónay György a következőket írja:

"Az emberek elmúlnak, a fák sorra kidőlnek,
 Tűnődik,mit tehet, hogy itt marassza őket.
 Így jár-kel a világban. A kezében szekerce,
 Hogy a múlandót mégis maradóbbá teremtse."

Munkái

• Férfifej, 1977, Mórahalom[8]
• Fafej, 1979, Zánka[9]
• A kétarcú ember, 1979., Bugac[10]
• Férfi és nő, 1979., Bugac[11]
• Alföldi Madonna, 1998, Szank[12]
• Kőrösi Csoma Sándor emlékét idéző kopjafa, 1992, Dunaharaszti[13]
• Horgász ,1996, Bácsbokod[14]
• Jelkereszt és Jelharang, 1998. és 1999., Inárcs[4]
• Solt fejedelem szobra, 2000., Solt[15]
• Kossuth Lajos szobra, 2001., Bellefosse (Franciaország)[16]
• Szabadtéri oltár, 2001., Kecskemét[17]
• Balla Károly szobra, 2002., Csévharaszt[18]
• Szent István fejszobra, 2005., Sajópálfala[19]
• Kopjafa, 2006, Kecskemét[20]
• Szent István szobra, Tiszaújfalu[21]
• Kossuth Lajos szobor Monok[22]
• Petőfi Sándor és szülei szobra, Dömsöd[23]
• Kapisztrán János szobra, Kiskunmajsa[24]
• Szent István szobra, Solt
• Szent Imre kereszt, Soltszentimre[25]
• Bálint Sándor sírkeresztje, Szeged[26]
• Parasztpolgárok, Inárcs[27]
• Férfiportré, Dunavecse[28]
• Feszület, Lakitelek[29]
• Arcok, Marcali[30]
• Kopjafa, Isonzó-völgy (Olaszország)[31]
• Kopjafa, Hernádszurdok[32]