Származása: magyar származású fajtakör, amely elsősorban a Duna-Tisza közén terjedt el, de az egész országban megtalálható.

Hazai elterjedése: áru-gyümölcsösökben 45,4%, üzemi gyümölcsösökben 43,8%.
Érési ideje: július második és harmadik harmadában érik, szedését rendszerint július első hetében meg lehet kezdeni.
Termőképessége: általában rendszeresen és bőven terem. Korán termőre fordul, nagy terméshozamokra képes.
Termékenyülése: kifogástalanul termékenyül, öntermékenyülő.
Gyümölcse: nagy vagy középnagy, széles, tompán kúp alakú. Színe világos-, majd narancs-sárga, vérpiros fedőszínnel mosott. Kocsánya középhosszú, vastag barnás bordó-piros színű. Húsa narancssárga, félkemény, magvaváló, kissé rostos, lédús. Íze közepesen édes, gyengén savas, jellegzetes zamattal. Jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele középnagy, széles tojásdad alakú. Vesszeje középerős, zömök, vastag, barnás színű, amelyen sötétbordó bemosás van. Koronája nagy, széthajló, csüngő ágú, nyomott félgömb alakú.
Ellenálló-képessége: a téli és a késő tavaszi fagyok iránt érzékenyebb, mint a Borsi-féle rózsa fajta.
Termőhely igénye: nem igényes fajta, legjobban a középkötött vályogon és a kötött altalajú homokon fejlődik
Gazdasági értéke: a Borsi féle kései rózsa fajta mellett a legértékesebb kajszifajtánk, amely friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra és export célokra egyaránt a legjobban felhasználható. Nagymértékű további telepítése az áru-gyümölcsösökben és házikertekben is indokolt.

A két géncentrumból (VAVILOV, 1950; ZSUKOVSZKIJ, 1971) az Armeniaca-nemzetség fajai, majd fajtái előbb a Selyemút szárazföldi részén eljutottak Közép-Ázsiába, ahol mutációval létrejöttek az édes magvú sárgabarackok. De eljutott a Tengeri Selyemúton a közönséges barack kajszi alakja Irakon és Törökországon át Európába, majd az Európán kívüli régiókba is. 

A./ Armeniaca vulgaris fajták

1. Közép-ázsiai csoport
Erős hajtásnövekedés, magas életkor, későn virágzik; széles érési szezon – május-szeptember között. A termésszín, -alak és levesség különböző, szőrös és sima terméshéj, magvaváló vagy duránci, édesmagvú, aszalható (kuraga). Termése édes és zamatos gyümölcs, húsa fehér-narancssárga, két alcsoportja: fergánai és szamarkandi csoport, aszalásra alkalmas (cv. Kecs-psar).
a/ Ferganai csoport: sötét színű, molyhos, savszegény, aszalni való fajták (cv. Kandak)
b/ Szamarkandi csoport: élénk színű, sima héjú, savas fajták (cv. Szuphoni)

2. Iráni-kaukázusi csoport
Koronája szétterülő, gyümölcs szárazanyag-tartalma 3–15%, két hónapos érési idénye, középnagy, aromás-kissé savas, édes húsú, nem lisztes, magja édes, aszalásra is (cv. ’Kései óriás, Sirazi).

3. Európai-amerikai csoport
Középerős növekedésű, 2-3 növekedési szakasszal. Örmény és perzsa, valamint török fajtákból, gyümölcse nagy, aromás-savas, a virágzási és érési időpont nincs szoros összefüggésben, többnyire keserűmagúak (cv. Ananász). A XIX-XX. században amerikai, dél-afrikai, afrikai és ausztrál fajtákkal bővülve a csoport neve csak részben fedi a csoport fajtáit.
a/ Édes magvú fajták (kajszibarack típusúak: cv. Magyar kajszi, Ceglédi bíborkajszi)
b/ Keserű magvú fajták (rózsabarack típusúak: cv. ’Borsi rózsa, Rózsakajszi C. 320)
c/ Vegyes csoportú fajták (1-2. csoporttal keverten: cv. Hargrand, Harcot)