Idős Szappanos István 1923. július 4-én született Kecskeméten, és városunkban is hunyt el, 1999. november 22-én.

Középiskolai és jogakadémiai tanulmányait a nagyhírű Református Kollégium iskoláiban végezte.

"Az akkor már híres református gimnáziumban kapta meg széles műveltségét, no meg Csikós Tóth Andrástól az akvarellfestés szeretetét."

Fia, Szappanos István szerint  édesapja ízig-vérig plein-air festő volt, munkáit mindig a természetben készítette.

Elsősorban akvarellek kerültek ki a kezei közül. Tiszta akvarellek festett. Nem ragasztott papírokat a kép felületre, nem mázolt alá a színeknek, "alla prima" technikával dolgozott. Közel állt hozzá az alföldi táj, a különböző napszakokban. Megyei alkotótelepek szorgos látogatója volt ( Tiszakécske, Veránka, Békés, Kecel. ) 

Művészi pályáján gimnáziumi rajztanára, Csikós Tóth András indította el, majd Molnár Zoltán festőművész magániskolájában fejlesztette tovább képességeit. "Molnár Zoltán biztatta az akvarellfestés  művelésére. Ezt apám megfogadta és szinte teljes festészetét az akvarellre építette." "Nem törekedett babérokra, csak azt akarta, hogy művei örömet okozzanak az embereknek. Kenyérkereső foglalkozását is áthatotta szakmai alázata. A Zöldségtermesztő Kutató Intézetben dolgozott, mint grafikus. Csodálta a természetet, művei jelentős része a természet templomában születtek. Mániákusan figyelte a felhők szépségét, mindig változó karakterét."

"Abban a világszemléletben, amely áthatotta idős Szappanos István életét és alkotásait, kézen fogva járt a két fogalom mint művészet és mesterség. a 19. századi tudósok precizitásával készült fel arra a pillanatra, amikor festőfelszerelésével- gondosan összeválogatott színeivel, ecsetjeivel, az előkészített papírjaival- kiülhetett a szabad természetbe, mint egy szentélybe. Csendes volt, meggondolt és elmélyült, ennek ellenére mágnesként vonzotta maga köré a fiatal művészeket. Hallgatták a régi jó polgári világ , a művészvilág anekdotáit, de elsősorban  az akverellezés tudománya kötötte le a művészekből egy csapásra nézővé váló közönséget. Évtizedek érlelték azt a tudást, amit átörökíthetett a körülötte lévőknek, egy olyan tudást, amely nemcsak a mesterség ismeretét, művelését jelenti, hanem a tisztelet a téma, az alkotás és néző iránt." - Lóránd Klára művészettörténés - muzeológus

Később szigorú és következetes önképzéssel pótolta a rendszeres képzést. Szappanos István hangsúlyozza: édesapja nem akarta egzisztenciáját, családja megélhetését csak a festészetre alapozni, ezért majdnem három évtizeden keresztül dolgozott alkalmazott grafikusként a zöldségkutató intézetben. Számos alföldi alkotótáboroknak volt visszatérő résztvevője, többször fiával együtt is. Ma megnyílt kiállítása április tizedikéig látogatható a Művész Kávézó nyitva tartási idejében.