Kada Elek régészeti munkássága

Kada Elek Kecskeméten született 1852-ben. A kecskeméti jogakadémián tanult, 1875-ben tett ügyvédi vizsgát, és Kecskeméten ügyvédeskedett 1875 és 1878 között. Részt vett a Függetlenségi Párt újjászervezésében, majd a párt programjával országgyűlési képviselőnek is megválasztották.  1878 és 1884 között volt képviselő, majd az osztrák-magyar államvasutak tisztviselője lett. 1897-ben választották meg Kecskemét polgármesterének. Ezt a tisztségét haláláig betöltötte. Nagy formátumú polgármester volt, aki nagyszabású fejlesztéseket, építkezéseket indított el Kecskeméten, sokhektáros földvásárlásaival gyarapította a város vagyonát és sokirányú városfejlesztő tevékenysége mellett régészeti kutatásokat is folytatott. Nem előzmények nélkül, hiszen őt megelőzően Hornyik János, a város főjegyzője már ösztönzött a régiségek megmentésére, gyűjtésére. Kada régészeti munkásságának felvázolásához a levéltárban őrzött, a mi szempontunkból sajnos néha nagyon szűkszavú feljegyzések, a megjelent publikációi és egyéb cikkei, valamint a töredékében megmaradt leletanyag ad segítséget.

Első régészeti publikációja 1896-ban jelent meg az Archaeológiai Értesítőben, ahol kecskeméti ásatási eredményeit ismertette. Ez az, az időszak, amikor a millenniumi ünnepségekre készülődés láza hatotta át az egész országot. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat is úgy döntött, hogy a régészetnek is jelentős szerepet kell vállalnia az ünnepségekben, ezért a honfoglalás kori sírmezők kutatását tűzték ki célul. Ezekbe a kutatásokba kapcsolódott be Kada Elek. 1895-ös ásatása során értesült arról, hogy Kecskeméten, a vásártéren lévő cédulaházi dombon sírok kerültek elő. Helyszíni szemlét tartott, melynek során megállapította, hogy két férfisír került elő vas nyílhegyekkel, pásztorkészséggel. 1895 júliusában és októberében újra kiment a területre, és összesen 23 sírt ásatott fel. 1895 novemberében az MTA üléstermében tartott társulati ülésen beszámolt a feltárásról és bemutatta a leleteket is. Előadása után megválasztották az Országos Régészeti és Embertani Társulat rendes tagjává. Az Archaeológiai Értesítőben megjelent publikációjában összegezte megfigyeléseit. Leírta, hogy a sírok sorokat alkottak, az elhunytakat K felé helyezték el. A leletek alapján megpróbálta rekonstruálni a viseletet is.

A férfisírokban megfigyelte a pásztorkészséget, az előkerült csiholó vasakhoz analógiákat keresett, és Herman Ottó néprajzi gyűjtéseiben, a somogyi kanászok hasonló csiholó vasaiban és kováiban találta meg őket.

Az előkerült szövetmaradványok alapján feltételezte, hogy a férfiak vászongatyában járhattak. A sírokból előkerült bronz fülesgombok alapján bőrruha viseletére is gondolt. A feltárás során egy lovas sír is előkerült. Megfigyelte, hogy nem a teljes lovat temették el, hanem a lovat megnyúzták és csak a fejet és a négy lábat rakták a sírba. Megvizsgáltatta a lócsontokat, és kiderült, hogy a sírba egy csikó fejét és egy öreg ló négy lábát rakták. Az elhunytakat Török Auréllal, a tudományos embertani kutatás magyarországi megalapítójával vizsgáltatta meg. A cédulaházi dombon olyan honfoglalás kori temető került tehát elő, amelyet a XI. századig használhattak. Az előkerült lovassírt a millenniumi kiállításon be is mutatták.

Az ásatásairól a publikációk és a levéltárban őrzött iratok mellett néha a kortársak híradásaiból is értesülhetünk. Hild Viktor, aki ugyancsak Kecskeméten született és mindössze három évvel volt fiatalabb Kadánál, ugyancsak jogi tanulmányokat folytatott, majd  hírlapíróként dolgozott, ő adott hírt arról, hogy 1897 tavaszán Kada Alpáron nagy kiterjedésű bronzkori urnatemetőt tárt fel. Erre az ásatásra meghívta Hild Viktort is, majd a feltárás végeztével Hild egy urnát és egy fülesbögrét kapott ajándékba Kadától. Erről a feltárásról nem ismert más feljegyzés és nem maradt meg más leletanyag, csak a Hild Viktornak ajándékozott tárgyak, amelyek a szolnoki múzeumba kerültek.

Az 1898-as év nagyon jelentős az intézményesülő kutatás szempontjából, ekkor került sor Révay László javaslatára a múzeum és a könyvtár létesítésére. Egyúttal bizottságot is alakítottak az intézmény létrehozására és felügyeletére. A kialakításra 8000 forintot, a fenntartásra pedig évi 500 forintot szavaztak meg. Az intézmény a városháza épületében kapott helyet, ügyeinek intézését Szilády Károly főlevéltárnokra bízták. Azt, hogy darabszámát tekintve milyen nagyságú gyűjteménnyel indult a múzeum nem tudjuk, de egy 1898-ból származó feljegyzés jelzi, hogy sokrétű volt a gyűjtemény. „Kecskemét város múzeumának eddig összegyűlt, rendezés alá most vett tárgyainak általános jellemzéséül elmondhatjuk, hogy vannak a múzeumban a neolit korból kőeszközök, a bronzkorszakból fibulák, karperecek, gyűrűk, tűk, urnák, a római korból fibulák, edények, terra sigillaták, érmek. A népvándorlás korából jazig, avar leletek, kardok, kések, edények, a honfoglaláskorból s az Árpádházi-királyok idejéből származó leletek a csontvázakkal együtt mind Kada Elek polgármester úr, ismert archaeológus ásatásainak eredményei…” Ez a gyűjtemény ugyancsak Kada ásatásai nyomán évről-évre gyarapodott. Volt olyan év, az 1899-es, amikor egyetlen csonttárggyal gyarapodott a gyűjtemény, volt olyan év, az 1900-as, amikor ásatás során 240 db tárgy, ajándékozással és vásárlással összesen 327 db tárgy került a múzeumba.

Ásatásokat Kada Elek nyomon követhetően 1910-ig folytatott. Hol egy-két napos ásatásai voltak, hol akár 10-11 napig is eltartott egy ásatás, majd még ugyanabban az évben újra visszatért ugyanarra a helyszínre. Az ásatások listája alapvetően a levéltárban megőrzött kimutatások alapján állítható össze. Kada publikációi ebben kevésbé segítenek, hiszen itt csak a jelentős feltárásokról számolt be. Csak ízelítőként egy évet kiemelve, az 1903-as évben Ladánybenén egy bronzkori birituális temető, Bugacmonostoron egy kör alakú sánc feltárására került sor, ez utóbbiban Kada Elek földvárat feltételezett.

Szikrán Árpád-kori sírokat, Lajosmizsén népvándorláskori temető 19 sírját, Kecskemét-Széktón egyetlen sírt, Borbáson települést, Tiszaújfaluban egy melléklet nélküli sírt, Kunhegyesen nyolc Árpád-kori sírt tárt fel.

A kisebb ásatások mellett az 1904, 1905. és 1906. év is jelentős feltárásokat hozott.

1904-ben kezdte el a gátéri avar temető feltárását. A feltárt sírokból 297 sír anyagát írta le és az Archaeológiai Értesítő 1905, 1906. és 1908. évfolyamában, öt közleményben publikálta. A publikációban leírta megfigyeléseit a temetéssel, a halottak fektetésével, mellékletadással kapcsolatosan. Sírsorokat figyelt meg, koporsós temetkezést, az elszíneződések alapján néhány esetben, valamiféle sírkamrát is feltételezett. A leletanyagot – övveretek, kis- és nagyszíjvégek, karperecek, fülbevalók, csüngők stb. – pontos leírásuk mellett rajzos táblákon is bemutatta. Magát a feltárást nagy érdeklődés kísérte, a Budapesti Hírlap is tudósított róla.

1905-ben új, nagy feltárásra került sor, melynek során három alkalommal, összesen 11 napos ásatást vezetett. Vatyai Gyula birtokán, Vatyapusztán bronzkori urnatemetőt tárt fel. Az ásatáson 364 urna került elő. A feltárás eredményeit 1909-ben publikálta az Archaeológiai Értesítőben. Összességében 364 urna, 130-140 kisebb-nagyobb agyagedény, és 500 db bronztárgy – övdíszek, pitykék, spirálok kerültek elő. Az urnák múzeumba szállításához több szekeret fogadtak. Ezek többször is fordultak, mire minden leletanyag a kecskeméti múzeumba került. Ennek az ásatásnak a helyéről, Vatyapusztáról, nevezték el később azt a középső bronzkori kultúrát vatyai kultúrának, amelynek temetőjét Kada Elek itt feltárta.

Az 1906-os év, jelentős ásatására Kecskeméten került sor a Máriavárosban, a téglagyárnál és Széktón az agyagbányánál. Valószínű, hogy a két területen szarmata telep és temető is előkerült. Ennek során 323 db tárggyal és 4348 db gyönggyel gyarapodott a gyűjtemény.  S bár a leletek egy része ma már nem azonosítható, néhány kiemelkedő tárgyról tudjuk, hogy erről a feltárásról került elő, így például a Rajna vidékéről származó terra sigillata tálról, melyen a készítő, Pupus mester neve is megőrződött.  

Kada Elek utolsó szakmai publikációja ugyancsak az Archaeológiai Értesítőben jelent meg 1912 októberében, ahol röviden ismertette a korábbi ásatásai során előkerült honfoglalás kori leleteket: a csólyospusztáról előkerült öt sír anyagát, a Talfáján előkerült lovas sírt, a ferencszállási lovassírt, és a fehéregyházi lovassírokat és a tarsolylemezt.

Kada Elek régészeti munkássága szakmai és nem szakmai körökben is ismert és elismert volt. Munkásságának szélesebb körben való ismertségét jelzi például, hogy amikor 1907-ben a Magyar Földrajzi Társaság Kecskeméten tartotta első vándorgyűlését, befejezésképpen a Társaság tagjait Kada kalauzolta az alpári bronzkori földvárban és ismertette ottani feltárásainak eredményeit.

Szakmai körökben feltárási eredményeire, megfigyeléseire kortársai rendszeresen hivatkoztak. Csak néhány példát említve: Wosinszky Mór, aki sokat segített a múzeum kiállításainak berendezése kapcsán, az 1900-as évek elején írta összefoglaló munkáját a mészbetétes díszű edényekről, ebbe a kötetbe a kecskeméti gyűjteményben lévő edények is bekerültek. Hampel József még a millenniumra összegyűjtötte a honfoglalás korának emlékeit, amelyet aztán kötetbe szerkesztve adtak ki. Ebben a kötetben Kada ásatásairól előkerült anyagokat, a cédulaházi dombon, a Szikra - Madari tanyánál és néhány ismeretlen lelőhelyről származó tárgyat is ismertetett. Az ő adataival dolgozott Márton Lajos a magyar Nemzeti Múzeum segédmúzeumőre, aki a Borovszky Samu szerkesztésében megjelenő Magyarország vármegyéit és városait bemutató monográfiában Pest – Pilis – Solt – Kiskun vármegye őskorát írta meg.

Kutatásainak összegzését Kada Elek 1911-ben Kecskeméten egy előadásban, majd pedig írásban is a Katona József Kör évkönyvében a művelt közönség elé tárta.

Az előkerült leletek alapján felvázolta Kecskemét történetét a neolitikumtól kezdve a honfoglalás koráig. Írása korának ismeretanyagát tükrözi, megállapításai ma már sok esetben vitathatóak, de ásatási megfigyelései, fennmaradt publikációi, a különböző kutatási területek (néprajz, antropológia) bevonása a régészeti leletek és megfigyelések értelmezésébe a kor kiváló régészeinek sorába emelik.

Kada Elek városépítő és –fejlesztő munkássága mellett régészeti munkássága is jelentős volt. A múzeum régészeti gyűjteményét az ő kutatásai alapozták meg. A II. világháborúban bekövetkezett a múzeumi leletanyag pusztulása, egyes számítások szerint a gyűjtemény több, mint 90 %-a semmisült meg, ennek esett áldozatul a Kada Elek által összegyűjtött leletanyag nagy része is. A megmaradó tárgyak esetében sokszor már nem azonosítható sem a lelőhely, sem az ásató személye. Mára a több mint százezer tárgyat tartalmazó régészeti gyűjteményben alig háromszázra tehető a Kada Elek ásatásaiból megőrződött leletanyag. Ezek a következők: Lakitelek, Szikra, Muraközi tanya – rézkori leletanyag, Pusztaszer – rézkori leletanyag, Vatya – bronzkori leletanyag, Ladánybene – bronzkori leletanyag, Inárcs – bronzkori leletanyag, Kecskemét – Máriaváros, Téglatelep – szarmata leletanyag, Ismeretlen lelőhely – szarmata, avar, IX-X. századi leletanyag, Gátér – avar leletanyag. Minden bizonnyal az általa gyűjtött anyag nagy részének pusztulása is szerepet játszott abban, hogy elfelejtődött, hogy Kada Elek korának jeles régésze is volt.

Kada Elek kiemelkedő szerepet játszott Kecskemét fejlődésében, nem véletlenül emlegették az aranykor polgármestereként. A város fejlesztésére irányuló törekvései mellett, azokhoz kapcsolódva, életművében fontos szerepet kapott régészeti munkássága is, amelyet ugyancsak magas szinten művelt. Ezért lenne szükséges Kada Elek régészeti munkásságának még megmaradt tárgyi hagyatékát a súlyának megfelelően kezelni és Kecskemét települési értéktárába beemelni.

 

Kada Elek régészeti publikációi

A kecskeméti ásatások. Archaeológiai Értesítő 1896, 40-51. p.

A kecskeméti Miklós-telepi sírleletről. Archaeológiai Értesítő 1896, 153-154. p.

A gátéri (kunkisszállási) temető a régibb középkorból. Archaeológiai Értesítő 1905. 360-384. p. 402-407. p., 1906. 135-155. p., 207-221. p., 1908. 330-339.

Bronzkori urnatemető Vatyán. Archaeológiai Értesítő 1909. 124-130. p.

Városunk őstörténetéből. A kecskeméti Katona József Társaság Évkönyve 1905-1912. 93-118. p., Kecskeméti Lapok 1911. 65-74. p.

Sírleletek a honfoglalás korából III: Kecskemét vidékéről való leletek Archaeológiai Értesítő 1912. 323-329. p.

 

A Kecskeméti Katona József Múzeumban található és Kada Elek ásatásaiból származó leletanyag

Lakitelek, Szikra, Muraközi tanya – rézkori leletanyag (55.3.1-5.)

Pusztaszer – rézkori leletanyag (55.4.1.

Vatya – bronzkori leletanyag (55.16.1-33.)

Ladánybene – bronzkori leletanyag (55.17.1-21.)

Inárcs – bronzkori leletanyag (55. 18.1-5.)

Kecskemét – Máriaváros, Téglatelep – szarmata leletanyag (55.26.1- 62.)

Ismeretlen lelőhely – szarmata, avar IX-X. század (55.27.1- 42.)

Gátér – avar leletanyag (55.28.1-159.)

 

Somogyvári Ágnes régész, főmuzeológus

Információk forrása: 
Kecskemét „aranykora”. Kada Elek a városfejlesztő polgármester. Kecskeméti Örökség Könyvek 3. Szerkesztette Péterné Fehér Mária, Kecskemét, 2013. A tanulmánykötetben található Somogyvári Ágnes: Kada Elek régészeti munkássága című tanulmánya, 219-241. Az „Aranykor” után Egy elfelejtett polgármester: Sándor István Monumenta Muzeologica 3. Sajtó alá rendezte, írta és szerkesztette Székelyné Kőrösi Ilona, Kecskemét 2008. Somogyvári Ágnes: Kada Elek ásatta egykoron. Rejtett kincsek 1. Kecskemét, 2016.
Somogyvári Ágnes régész, főmuzeológus
Kada Elek régészeti munkássága