Id. Szappanos István festőművész munkássága

Idős Szappanos István 1923. július 4-én született Kecskeméten, és városunkban is hunyt el, 1999. november 22-én.

Középiskolai és jogakadémiai tanulmányait a nagyhírű Református Kollégium iskoláiban végezte.

" Az akkor már híres református gimnáziumban kapta meg széles műveltségét, no meg Csikós Tóth Andrástól az akvarellfestés szeretetét. "

Fia, Szappanos István szerint  édesapja ízig-vérig plein-air festő volt, munkáit mindig a természetben készítette.

Elsősorban akvarellek kerültek ki a kezei közül. Tiszta akvarellek festett. Nem ragasztott papírokat a kép felületre, nem mázolt alá a színeknek, " alla prima" technikával dolgozott. Közel állt hozzá az alföldi táj, a különböző napszakokban. Megyei alkotótelepek szorgos látogatója volt ( Tiszakécske, Veránka, Békés, Kecel. ) 

Művészi pályáján gimnáziumi rajztanára, Csikós Tóth András indította el, majd Molnár Zoltán festőművész magániskolájában fejlesztette tovább képességeit. " Molnár Zoltán biztatta az akvarellfestés  művelésére. Ezt apám megfogadta és szinte teljes festészetét az akvarellre építette. " " Nem törekedett babérokra, csak azt akarta, hogy művei örömet okozzanak az embereknek. Kenyérkereső foglalkozását is áthatotta szakmai alázata. A Zöldségtermesztő Kutató Intézetben dolgozott, mint grafikus. Csodálta a természetet, művei jelentős része a természet templomában születtek. Mániákusan figyelte a felhők szépségét, mindig változó karakaterét. "

" Abban a világszemléletben, amely áthatotta idős Szappanos István életét és akotásait, kézen fogva járt a két fogalom mint művészet és mesterség. a 19. századi tudósok precizitásával készült fel arra a pillanatra, amikor festőfelszerelésével- gondosan összeválogatott színeivel, ecsetjeivel, az előkészített papírjaival- kiülhetett a szabad természetbe, mint egy szentélybe. Csendes volt, meggondolt és elmélyült, ennek ellenére mágnesként vonzotta maga köré a fiatal művészeket. Hallgatták a régi jó polgári világ , a művészvilág anekdotáit, de elsősorban  az akverellezés tudománya kötötte le a művészekből egy csapásrta nézővé váló közönséget. Évtizedek érlelték azt a tudást, amit átörökíthetett a körülötte lévőknek, egy olyan tudást, amely nemcsak a mesterség ismertetét, művelését jelenti, hanem a tisztelet a téma, az alkotásés néző iránt. " - Lóránd Klára művészettörténés- muzeológus 

Később szigorú és következetes önképzéssel pótolta a rendszeres képzést. Szappanos István hangsúlyozza: édesapja nem akarta egzisztenciáját, családja megélhetését csak a festészetre alapozni, ezért majdnem három évtizeden keresztül dolgozott alkalmazott grafikusként a zöldségkutató intézetben. Számos alföldi alkotótáboroknak volt visszatérő résztvevője, többször fiával együtt is. Ma megnyílt kiállítása április tizedikéig látogatható a Művész Kávézó nyitva tartási idejében.

Indoklás: 
" Ki volt az apám? Egy őszinte, vívódó, érzékeny ember, aki életével példát mutatott számomra. - Igazi akvarellfestő volt, aki szívvel, lélekkel művelte mesterségét " Szappanos István
Információk forrása: 
http://kecskemetitv.hu/sa_hirek/i_kultura_32/i_idos_szappanos_istvan_akvarell_kepei_a_muvesz_kave_100475/t_Id%C5%91s%20Szappanos%20Istv%C3%A1n%20akvarell%20k%C3%A9pei%20a%20M%C5%B1v%C3%A9sz%20K%C3%A1v%C3%A9z%C3%B3ban/index.html
Lukács Ágnes
6000 Kecskemét